A virágárusnál

A nő egy utcában járt, amikor jobb oldalon megpillantott egy virágüzletet.

Belépve a kis üzletbe, hirtelen elfogta a félelem; az üzlet túláradt a friss virágoktól, de maga a Jóisten állt a pult mögött.
"Kérhetsz bármit, amit csak akarsz, " mondta az Isten.

"Szeretnék boldog lenni. Szeretnék békét, hogy legyen pénzem, és hogy megértsenek. Szeretnék a mennyországba jutni amikor meghalok. És szeretném, hogy mindezt a barátaim is megkapják."

Az Isten megfordult, levett egyet a háta mögött található cserepes virágok közül, majd visszafordult, és odaadta a nőnek.
"Tessék." , mondta neki az Úr.

(Paulo Coelho szövegének átdolgozásával)
- a mennyország bennünk van -
csak néha mi vagyunk gyengék, hogy észrevegyük

2009. május 28., csütörtök

A LEG-
MÉLY-
EBB RÉSZÜNK

... állandó bennünk.

Amikor igazán, valóban bolgdogok vagyunk, akkor az egy olyan belső részünkből jön, ami lényünk legközepén van - és ez a rész állandó.

Ez a rész nem múlik el akkor sem, amikor már nem vagyunk a világban.

A legnagyobb boldogság forrása már most, és mindig, itt van bennünk...

Milyen a mennyország? Olyan, mint most... a legmélyebb, állandó részünk, már most is itt van, bennünk.
Bejegyezte: dátum:

2 megjegyzés:

  1. tiborberesbudapest2009. június 25. 2:46

    Drága fiam,
    Az a legmélyebb rész a piciny gyémánt a nyakamban.
    Papa

    VálaszTörlés
  2. Dr Béres András2009. július 3. 14:23

    Kedves Papa,

    Minden emberben van egy gyémánt : )

    András.

    VálaszTörlés

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)