A virágárusnál

A nő egy utcában járt, amikor jobb oldalon megpillantott egy virágüzletet.

Belépve a kis üzletbe, hirtelen elfogta a félelem; az üzlet túláradt a friss virágoktól, de maga a Jóisten állt a pult mögött.
"Kérhetsz bármit, amit csak akarsz, " mondta az Isten.

"Szeretnék boldog lenni. Szeretnék békét, hogy legyen pénzem, és hogy megértsenek. Szeretnék a mennyországba jutni amikor meghalok. És szeretném, hogy mindezt a barátaim is megkapják."

Az Isten megfordult, levett egyet a háta mögött található cserepes virágok közül, majd visszafordult, és odaadta a nőnek.
"Tessék." , mondta neki az Úr.

(Paulo Coelho szövegének átdolgozásával)
- a mennyország bennünk van -
csak néha mi vagyunk gyengék, hogy észrevegyük

2011. május 16., hétfő

MEGHÍVÁS
Oriah Hegyi Álmodó indián törzsfőnök verse


"Nem érdekel, miből élsz.

Azt akarom tudni, mire vágysz, és hogy szembe mersz-e nézni a vágyaiddal.

Nem érdekel, hány éves vagy.

Azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy őrültnek tűnj szerelmeidért, álmaidért, és azért a kalandért, hogy életben vagy.

Nem érdekel, hogy milyen bolygók keringenek holdad körül.

Azt akarom tudni,hogy elérted-e már fájdalmaid középpontját, hogy megnyitottak-e már az élet csalódásai, és összezsugorodtál és bezárkóztál-e már a félelemtől, hogy érhet-e még fájdalom. Azt akarom tudni, hogy elfogadod-e fájdalmadat és fájdalmamat anélkül, hogy elrejtenéd, vagy mindenképp megváltoztatni akarnád.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e örülni nekem és önmagadnak, hogy tudsz-e vadul táncolni, az eksztázistól megrészegedve anélkül, hogy figyelmeztetnél bennünket, hogy legyünk óvatosak, reálisak, és emlékezzünk emberi mivoltunk korlátaira.

Nem érdekel, hogy igazat beszélsz-e.

Azt akarom tudni, hogy mersz-e másnak csalódást okozni, hogy hű maradhass önmagadhoz. Hogy elviseled-e a csalás vádját anélkül, hogy megcsalnád a saját lelkedet. Azt akarom tudni, hogy hűséges vagy-e, s ezáltal megbízható.
Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépséget akkor is, ha nem mindennap pompázik, és hogy tudod-e Isten jelenlétéből meríteni életed.

Azt akarom tudni, hogy tudsz-e kudarcaimmal és kudarcaiddal együtt élni, és a tóparton állva mégis az ezüst Hold felé kiáltani: Igen!

Nem érdekel, hol élsz, és mennyi pénzed van.

Azt akarom tudni, fel tudsz-e állni a kétségbeesés és fájdalom éjszakája után, megviselten, sajgó sebekkel, hogy gyermekeidnek megadd mindazt, amire szükségük van.

Nem érdekel, ki vagy, és hogy kerültél ide.

Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz közepébe, és nem hátrálsz-e meg.

Nem érdekel, hol, mit és kitől tanultál.

Azt akarom tudni, mi ad neked erőt belülről, amikor kint már minden másnak vége van. Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni önmagaddal, és hogy igazán szereted-e azt a társaságot, melyet üres óráidra magad mellé választottál."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése